2012-05-04 Klub-élet

2012-05-04

Kedves híveink!!!

Eljött május, és ime itt a hatodik szeánszunk, azaz 4-én este Rock-Est címszó alatt hallgattuk meg Dominko Misi TOP-12 kiváló összeállítását, melyből ki sem tudok ragadni semmit, hiszen a rock és a bluesrock legnagyobb nótáit hallhattuk, köszönjük! DE mégis: ami számomra kiemelkedő volt, az a Colosseum "Bolero"-ja, már régen hallgattam, és természetesen nagyszerű! Lázasan készülünk az első közös blues-vacsoránkra, ami köztudottan egy pörköltfőzés lesz, két hét múlva, egész pontosan május 18-án! AKI RÉSZT KIVÁN VENNI, AZ MÉG május 11-én este 21 óráig jelentkezhet!!!!

Aztán a lemezbemutató keretében belehallgattunk a New York-i gitáros, Big Ed Sullivan két legutóbbi lemezébe, ami igazából nem blues volt, sokkal inkább rockabilly, de azért középső utódomnak (Presley) ez nagyon tetszett. Ezekután még belenéztünk a néhai Gary Moore legutólsó Montreux-i jazzfesztiválon 2010-ben felvett filmjébe, majd az este zárása képpen, már alig várva egy kis vérbeli bluest, megnéztük a nagy öreg B.B.King 2011-es, a  London-i Royal Albert Hall-ban tartott koncertjének első részét. Sokáig éljen még a blues királya!!!!

Beszéltünk még későbbi terveinkről, alakulóban van egy Radics-Hendrix emléknap megrendezése, ami rengeteg utánajárást és szervezést követel, de neki kell vágni!!!!

Lassan oda is elérkezünk, hogy létrehozzuk a Klub ünnepélyes megnyitóját, amit május 25-re tervezünk!
Ha bármilyen változás van, arról mindenki értesülni fog, akárcsak a részletekről!
Most egyenlőre ennyit, ja még valami:  Kedves Barátunk és Tagtársunk "Fáni" jóvoltából míg ezen sorokat írom a veszprémi illetőségű Bluesberry zenekart hallgatom! Ezt Nektek is hallani kell, igen jó zene, úgyhogy
a jövő heti Blues-est-en (május 11) mindenképpen leforgatjuk!

A blues legyen Veletek!

Néhány lemez....

Csak érdekességként nézzetek bele:  www.mzrock-covers.blogspot.com  ! 

Körlevél!

Figyelem Mindenkinek!

Május 4-én pénteken (amúgy Rock-est) Lemezbemutató: Big Ed Sullivan + Dominkó TOP-12.
Ezenkívül a május 18-i találkozó (pörkölt!!!) megbeszélése! Már előre mondom mindenkinek, hogy ezuttal
a zsebekbe mindenki rakjon egy normális villát, amivel enni is lehet majd! Persze lesz műanyag is, de az szart sem ér!  Aki részt akar venni rajta az most pénteken mindenképpen ugorjon be, mert lemarad, és éhes lesz!

Thundermother (UK)

THUNDERMOTHER  (UK)

 

David "Miff" John Smith (leadvocals, bass,percussion)

Dave "Ginner" Millen (vocals, leadguitar, acoustic guitar)

Frank Newbold (guitar, percussion,vocals)

Fred Kelly (drums, percussion)

Dave Wilkinson (piano)

Mike Levon (pipe)

1969-ben az angliai Wakefield városában jött létre ez a tulajdonképpen alkalmi studiózenekarnak nevezett csapat Thundermother néven. Tagjai már tapsztalt zenészek voltak, hiszen Dave John énekes 1963-ban a Beatles hatására Preston városában megalakította első zenekarát The Falcons néven, melyet 1964-ben David John and the Mood-ra változtatta. Zenekarával három kislemezt készített, és egészen 1966 elejéig működött, főként kiváló koncerteket adva.  Fred Kelly dobos a Rare Bird tagja volt (később  az ő sikerük volt a híres „Sympathy” nóta), Frank Newbold gitáros a Little Free Rock együttesben zenélt korábban, míg Mike Levon az A-Austr nevű csoportban. Hozzájuk csatlakozott még Dave Millen gitáros és Dave Wilkinson zongorista.  A Thundermother igazi példája annak, hogy a hetvenes évek elejének brit underground bandái igenis felvették a versenyt a menő csapatokkal. Ezek a zenekarok igazi örömzenét csináltak, őket nem rontotta meg a pénz és a siker lehetősége, csak azt adták, ami bennük volt zeneileg, ezért születhettek olyan nagyszerű formációk mint a Lightyears Away, a Thundermother vagy mások. Elsősorban bluesalapú progresszív rockot játszottak, ezt nevezték akkoriban heavy rocknak is, mert már hard rockos elemeket is tartalmazott. 1970 januárjában egy Wakefield-i studióban egyetlen hétvégén megalkották a csoport nagylemezét „No One Rowan” címmel. A későbbiekben a lemez cd-változatán bónuszként szerepelt B.B.King híres „Rock Me Baby” dalának kiváló átirata is. A Thundermother lemezének nyitódala a közel 14 perces „Someday” egy igazi mestermunka, a progresszív rock minden szépségét bemutatja. A lemez egyik legjobb dala a „Boogie Music” vérbeli blues rock nóta, ezt az amerikai Canned Heat is játszotta rendszeresen. A „Woman” c. kompozíció is sokaknak ismerős lehet, hiszen ezt a nótát feldolgozta a Free együttes is. Ugy gondolom a Thundermother változatai semmiben nem maradnak el e neves csoportokétól.  Nagyon jó gitárjáték, igazi underground atmoszfére jellemzi az egész lemezt, egyszóval mestermunka. Hard rock, heavy rock, progreszív rock, blues rock, minden megtalálható rajta. Nagy kár hogy a Thundermother nem maradt együtt tovább, mert a legjobbak közé tartozott. Mike Levon nemcsak játszott a csoportban, de producer is volt, és tagja volt a Lightyears Away nevű formációnak is. A brit underground zenékkel foglalkozó Holyground kiadó 1971-ben kiadta az „Astral Navigations” c.lemezt, melynek egyik oldalán a Lightyears Away, a másikon a Thundermother dalai hallhatók. Az együttes pár havi működés után megszünt, tagjai vagy abbahagyták, vagy más csoportokban folytatták. Fred Kelly ujra a Rare Bird tagja lett, Mike Levon pedig a Chris Coombs In Aeon nevű formációval folytatta.

Album:

1971 No Red Rowan

1.Someday

2.Country Lines

3.Boogie Music

4.Woman

5.Lady (Lay By Me)

6.The People Show

7.Come on Home

8.Woman in My Life

9.Rock Me Babe

10.Boogie Music (Coke Version)

11.Duce Blues

12.Watch Your Step

13.You Know Me Babe

14.Come on Home (Space Version)

1971 Astral Navigations (Holy Ground)

Lightyears Away

1.Fourth Coming

2.Path Of Stone

3.Windows Of Limited Time/The Astral Navigator

4.Yesterday

5.Today (North Country Cinderella)

6.Tomorrow (Buffalo)

7.Stellar Amber

8.Face My Foot

9.The Tale Of The Blue Tortoise

Thundermother

8.Someday

9.Country Line

10.Boogie Music

11.Rock Me (UFO mix)

12.Duce Blues

13.Rock Me Jam

Together (USA)

TOGETHER   (USA)

Amerika New Jersey álamának Orange nevű városában alakult ez a folkrock együttes a hatvanas évek végén. Először Hermon Knights néven próbálkoztak, de hamarosan felvették a Together nevet. A városban léptek fel helyi klubokban, és otthon készítették felvételeiket elég egyszerű körülmények között. 1969-ben zeneanyaguk a helyi Ransom Record gondozásában pár száz példányban megjelent.  Az album borítója hihetetlenül egyszerű, semmi nincs rajta, csak a jobb alsó sarokban a Together felirat. A lemez Bob Dylan „All Along The Watchtower” dalával indul. Nagyon érdekes a folkos változat a kitünő szájharmonika-játékkal. A „Blind Prophet” egy régi country-ballada feldolgozása, majd következik a „Spoonful”,  Wilie Dixon híres blues-klasszikusa, melyet már olyan elöadók játszottak mint Papa Charlie Jackson 1925-ben, Luke Jordan 1927-ben, Charley Patton 1929-ben, Howlin Wolf 1960-ban, de a legismertebb a Cream változata 1966-ból. A Together nagyon jó érzékkel nyult a dalhoz és egy izgalmas folkos változatot produkált, remek basszusszólóval.  A „Four In The Morning” egy egyszerű dal a Crosby Stills & Nash stilusában.  A lemez másik oldala egy a hatvanas évek végére jellemző pszihedelikus nótával indul, néhol Janis Joplin korai éveire jellemző a zenekar énekesnőjének hangja. A „San Francisco Bay Blues”  szintén egy régi nóta, sok amerikai banda feldolgozta már. Ismét jön egy kiemelkedő felvétel, a „Train Time”. egy nagyszerű szájharmonika szólóval, John Mayall-t idézve.  Jó dal a „Sand” finom gitárjátékával és az evokatív énekkel.  A lemez végén a „Summertime” hallható kissé vontatott változatban. Öszességében nagyon profi zenét produkáltak, kár hogy nagyon rövid ideig létezett a csoport.   

album:

Together (1969 Ransom Record)

1. All Along The Watchtower
2. The Blind Prophet
3. Spoonful
4. Four In The Morning
5. Isle Of Islay
6. It's Comin' And It Won't Be Long
7. San Francisco Bay Blues
8. Train Time
9. Sand
10.Summertime

UNCLE WILLARD (USA)

Mick McInerney -vocal

Tony Warren - vocal

Gary Loizzo - lead vocal-guitar-bass

Gary Wisner - rythm guitar-vocal

John Turner - electric piano

Sam Valeo - drums

Illinois álamban, Chicago városának közelében alakult 1970-ben ez az amerikai együttes, mely zenéjében a hippy rockot képviselte. Sorra léptek fel a Chicago-hoz közeli városokban, majd Gary Loizzo, az együttes vezetője Chicago-ba vezényelte társulatát, és ott a Pumkin Studióban elkészítették az Uncle Willard első, és mint utóbb kiderült utólsó nagylemezét „Just One More Good Time” címmel. Loizzo nemcsak a fő zeneszerző volt, de ő volt a producer és a zenei rendező is egyszemélyben. A zenekar azt játszotta amit érzett, amit szeretett, és az hogy ez a zene kissé hasonlított más zenekarok produktumához, vajmi keveset érdekelte őket. A kritikák jól lehúzták a zenekart, mondták azt hogy olyanok mint az American Breed, vagy azt hogy tiszta Byrds. Az igazság az hogy leginkább a Neil Young által mutatott zenei utat követték a saját felfogásukban. Dalaik igazából eredetiek voltak, igaz sok olyan zenei megoldást tartalmaztak melyek hasonlóvá tették zenéjüket olyan csapatokhoz mint pl. a Poco. A dallamos, harmóniákkal teli vokálok jellemezték a lemez dalait, melyek az igazi country rock ismérvei. Az olyan dalok mint a „Dark Cloud”, a „Where Am I Going”, vagy a „Welcome To The Army” azért jelezték hogy ez a kis zenekar is fontos része volt az amerikai country rock történetének. A lemez elejétől végéig jól hallgatható, kellemes és vidám. A korongot egy kis Chicagó-i kiadó, a Toya forgalmazta, de kereskedelmileg teljesen sikertelen maradt. A zenekar egészen 1973 tavaszáig működött, majd megszünt.

album:

Just One More Good Time! (1972 Toya)

1.All It Takes

2.Welcome To The Army

3.Let’s Sit Down

4.Cowboy In The Sand

5.All I Needed Was A Song

6.Where Am I Going

7.Dark Cloud

8.Joe From Tennessee

9.As Long As It’s Not You

10.I Don’t Know What To Do With You

11.Everybody Needs A Song

12.Gone Is The Sunshine